A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A vers kéziratának első oldala
A Himnusz kottájának eredeti kézirata
A Himnusz („Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból”) Kölcsey Ferenc verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. A Himnusz a költő legnagyobb hatású
verse, 1823-ban
írta szatmárcsekei magányában.
A himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben.
A nemzeti himnusz története
Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok
tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva
(90. Zsoltár) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször
betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt
Ferenc is megzenésítette.
A vers szerkezete
A költemény műfaja óda, azon belül himnusz.Keretes szerkezetű
költemény.[1]
A vers keretét adó első és utolsó versszak – a könyörgés – imát,
fohászt tartalmaz. A keret által közrefogott versszakok a múltat és
jelent állítják szembe egymással. A 2–3. versszak a múlt dicső
pillanatait emeli ki: a honfoglalást,
a gazdasági virágzást és Mátyás királymongolok, törökök támadásairól, a belső széthúzásokról, a
testvérharcokról. A 6–7. versszakban a múlt képei összemosódnak a
jelennel. A képek erejét az ellentétek fokozzák. A vers végén a bűnök
felsorolása után ismét elhangzik a fohász, de a hangsúly áthelyeződik: a
költő már csak szánalomért könyörög. győzelmeit. A
következő versszakok a múlt szenvedéseiről szólnak: a
A
nemzeti himnusz kiválasztása és története
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor1823-ban, és először 1828-ban
jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel
Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben,
amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti
Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban
csak 1903-ban
lett az ország törvényileg elfogadott himnusza. 1903 előtt az
állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az
osztrák császári himnusz volt. Az anekdota szerint szocializmus
idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista”
himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra
szorult. Kodály Zoltán[2][3]
egyik nagy költője írta megjegyzése erre annyi volt:
„Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája
lekerült a napirendről.>
A Himnusz megzenésítése
- 1823. január
22.: Kölcsey megírja a Hymnus, a magyar nép zivataros
századaiból című költeményét.
- 1844. február 29.: Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója
pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére.
- 1844. május előtt: Erkel Ferenc benyújtja pályaművét.
- 1844. június 15.: A bizottság elbírálja a 13 benyújtott
pályaművet.
A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első
szakaszt játsszák, illetve éneklik.
- 1957.: Lajtha László megírja VII. szimfóniáját
„Mártírok emlékezeté”-re, de ezt a címet később – baráti tanácsra –
„Ősz”-re változtatta.
A befejező, harmadik tétel végén – harangkongatással bejelentett
zsoltár folytatásaként – megszólal a magyar himnusz dallamának az első
sora. A „magyar” szó dallamrésznél az egész zenekar teljes hangerővel
eltapossa. Első, hivatalos bemutatója 1990. október 23-án volt, az
Operaházban, az Antall-kormány jelenlétében. A következő tíz évben egyszer
sem adták elő Budapesten.
A
Himnusz szoborba öntése
2006.
május 7-én avatták fel Budakeszin a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária
kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai
mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres,
többmázsás, bronzból készült Isten-alak
látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang
szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
A
Himnusz szövege[4]
Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból
|
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
|
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!
|
|
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
|
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
|
|
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
|
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
|
|
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
|
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
|
-
-
-
- (Cseke, 1823. jan. 22.)
A
himnusz megjelenései
Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz:
a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének
részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a zenemű kottái.
Lásd még
Hozzászólások (0)
Továbbít
Nyomtat
