Vajon végiggondolta-e már, hogy alig két napja, hogy brutális kegyetlenséggel meggyilkolta vér szerinti gyermekét? A döbbenetes bűntény gyanúsítottjának arca ugyanis a bíróság folyosóján nem árult el semmit: rezzenéstelen tekintettel, a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatva lépett a Budakörnyéki Bíróság tárgyalótermébe tegnap a gyerekgyilkos. Az ügyészség tegnap azt indítványozta, hogy H. Gábor tettét minősítsék át 14 éves kor alatti személy sérelmére különleges kegyetlenséggel elkövetett emberöléssé. Ez azt jelenti, hogy akár életfogytig is a börtönben kell bűnhődnie majd a fiát halálra verő férfinak.

H. Gábor szenvtelen arccal sétált végig a bíróság folyosóján tegnap. A háttérben Gábor mostohaanyja és nevelt lánya figyelte zokogva

 A tragédiáról a Blikk újabb részleteket derített ki. Mint megtudtuk, vasárnap délután a kis Gábor otthon játszott házuk nappalijában, amikor nevelőanyja, Liza asszony rászólt valamiért. Mivel a kisfiú nem engedelmeskedett, a nő rá­kiabált, a gyermek pedig dacosan feleselt, sőt a nő felé rúgott. Ezt látva H. Gábor agya elborult, s nadrágszíjával ütlegelni kezdte kisfiát. Hatalmas erővel és hosszú percekig tartott a kegyetlen büntetés. A végén Gábor mozdulatlanul hevert, mint kiderült, súlyos fejsérülései miatt már haldoklott. Vadállatias apja azonban érzéketlen maradt: nem sietett segítségére, ezt csak a kis Gábor mostohaanyjának apja tette meg, ő szólongatta, s ő hívta a mentőket is.

Gábor nagymamájával: nagyszülei magukhoz vették volna

– Ügyfelem maximálisan együttműködő, részletes vallomást tett, és azt is elmondta, eszébe se jutott, hogy fia meghalhat a verés miatt – nyilatkozta a Blikknek H. Gábor ügyvédje, dr. Csics Péter.

A teljes boncolási jegyzőkönyv csak néhány nap múlva készül el, egy előzetes orvos szakértői véleményt a nyomozók azonban az előzetes letartóztatási tárgyalás bírája elé tártak. Eszerint az apa olyan erejű ütéseket mért fiára, hogy azok külön-külön is életveszélyesek voltak. A gyermek koponyájában fél tucat nagy kiterjedésű vérömlenyt találtak, ami arra utal, hogy ha életben is maradt volna, akár maradandó agykárosodást is szenvedhetett volna. A rendőrség jelenleg azt vizsgálja, hogy ki tartózkodott a házban a bűncselekmény elkövetésekor, és mit tettek ezalatt. Akár bővülhet is a gyanúsítottak köre, ha bebizonyosodik, hogy nem próbálták meg megakadályozni a tragédiát.

Nagypapája, H. Ferenc imádta unokáját

A gyilkosság után két nappal a Pest megyei településen csak fokozódtak az indulatok Gáborka halála miatt. Sokan a gyámügy felelősségét firtatják, mások pedig az intő jeleket sorolják.

– Egyszer az utcán üvöltött a fiúcskával, olyan közelről, hogy szinte összeért az orruk. Azt kiabálta, hogy összetöri a csontjait, ha még egyszer nyitva hagyja a kaput – emlékezett vissza egy másfél évvel ezelőtti konfliktusra az egyik nyugdíjas szomszéd, Sándor, aki nemrégiben végignézte, amint H. Gábor egy ötgyermekes anyát fenyegetett meg az utcán, úgy, hogy még felé is rúgott.

Ebben az időben történt meg az is, hogy a kis Gábor világgá ment. Jobban mondva, nagyszüleihez indult Budapestre egy nagyobb verést követően. Nem jutott messze, mert az egyik ismerősük észrevette, amint az úttest szélén bandukol, s visszavitte apjához, aki ezért is „megfeddte". Mint azt kiderítettük, az apai nagyszülők, H. Ferenc és felesége két évvel ezelőtt felajánlották, hogy nevelik a kisfiút, aki a szemük fénye volt. Találtak is lakásuktól nem messze, a főváros XI. kerületében egy iskolát, ahol felvették volna a magatartási problémákkal küszködő gyermeket. Ennek nagyon örült Gáborka, de apja nemet mondott. Sőt nemcsak hogy nemet mondott, de látva fia áradó szeretetét a nagyszülők felé, egyszerűen eltiltotta őket egymástól.

– Nincs a világon olyan vétek, amelyért egy gyereket jogos lenne elverni, főleg nem agyonverni – háborodott fel a történteken a közismert gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő. – Ha a kisfiú valóban nehezen kezelhető volt, akkor a rendszeres bántalmazás és a gyerek magatartási problémái között sajnos lehet összefüggés. Egy olyan apa, akinek gyenge az idegrendszere, amellett pedig felkészületlen a szülői szerepre, könnyen elkezdhet kegyetlenül bánni a gyerekével. Eleinte csak egyszer-egyszer csap oda, és mivel ijedtében a gyermek ilyenkor tényleg abbahagyja a rosszalkodást, a szülő elhiszi, hogy a testi fenyítés hatékony „nevelési" eszköz. A gyerekek ráadásul idővel hozzászoknak a fájdalomhoz, emiatt egyre nagyobb „adagokat" kell kapjanak ahhoz, hogy ideig-óráig „megjavuljanak". Ördögi kör alakul ki, és a legtöbb gyerek előbb-utóbb testi sérüléseket is szenved – magyarázta a szakember, aki szerint egy 11 éves gyerek még elpanaszolni sem tudja sérelmeit a környezetének. Mivel ő maga is elhiszi, hogy azért verték meg, mert „rossz" volt, ezért a verést jogosnak tartja, ezért esze ágában sincs panaszkodni a szü­leire. Még Finnországban, ahol létezik külön telefonos segélyvonal bántalmazott fiataloknak, sem szoktak a 14-15 évesnél fiatalabb gyerekek panaszt tenni.

 Forrás: www.blikk.hu