Magyar Hírek - Király Béla kilencvenhét éve

Király Béla vezérezredessel legalább huszonötször találkoztunk, beszélgetéseinket legtöbbször a Magyar Nemzet hasábjain olvashatták. Most azokat a részleteket is közlöm, amelyeket eddig nem írtam meg. A mindig szálfaegyenes katonát négy éve, kilencvenhárom éves korában kerestem fel Mátyásföldön, Írisz utcai otthonában. Éppen kedvenc galambjait etette. Szobájában a könyvein és kitüntetésein kívül egyvalami volt feltűnőbb, egy kép a süllyedő Titanic hajóról és egy asztrológiai térkép. Király Béla a képre mutatott: akkor születtem Kaposvárott, 1912. április 14-én, hajnalhasadáskor – magyarázta –, amikor elsüllyedt a Titanic óceánjáró. Még valami történt akkor, felgyulladt a város nyári színháza. Király Béla szülei később azt mesélték fiuknak, hogy az öreg bába a keresztelőn csak ennyit jegyzett meg: "Két katasztrófa is történt a kis Béla születésekor, ez a fiú biztosan szerencsés lesz!"

Király Béla sohasem tagadta, hogy az életében ne lett volna szerencsés. Szüksége is volt rá.

Elvégezte a Ludovika Akadémiát, nem volt még harmincéves, amikor 1940-ben parlamenterként Észak-Erdélybe küldték. Még a Beregfy Károly vezérőrnagy vezette Honvéd Hadiakadémia hallgatója volt, amikor a Donhoz rendelték. Épségben visszatért, megkapta a diplomáját, vezérkari tiszt lett, újra visszaküldték a szovjet frontra. A doni tragédia és a visszavonulás után Király Béla gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1944 májusában már az 1. hadsereg-parancsnokság hadműveleti osztályán dolgozott.

Innentől kezdve életútjában homályos pontok is vannak. Egyes hadtörténészek, emlékiratok szerint Király Béla nem lehetett volna Szálasi Ferenc hatalomra jutása után a Kőszeget védő dandár vezérkari főnöke, ha nem esküszik fel Szálasira. Király Béla a Honvédségből Néphadsereg és az Amire nincs ige című könyvében azzal magyarázza a Szálasinak tett írásbeli és szóbeli eskü elmaradását, hogy 1944 őszén gyors egymásutánban kétszer is megváltozott a beosztása, így nem derült ki, hogy hiányzik az eskü. Az Ötvenhat arcai című könyvemben így válaszolt erre a vádra: "Nem voltam Szálasi katonája, ezt tagadom. Nem szolgáltam Szálasit, sőt, a társaimmal olyan németellenes tisztek aktáit égettük el, akiknek családját Szálasi biztosan internáltatta volna. A dandárommal egyben voltunk biztosak: nem megyünk a nyilasokkal Németországba." Király Béla 1945 után beállt az új magyar honvédségbe.

A délceg vezérezredes hitt az elrendeltetésben, a sorsszerűségben, mert szerinte Isten a legnehezebb pillanatokban is mögötte állt. Egy este, amikor jó villányi vörösbort kóstolgattunk mátyásföldi otthonában – szerinte a minden esti vörösborozás, hozzá vöröshagyma, a hosszú élet titka – elmondta, hogy nem véletlenül vett el feleségül Gömbös lányt.
Gömbös Saroltát, aki Gömbös Gyula miniszterelnök elhunyt öccsének a lánya volt, Szekszárdon ismerte meg. A szerelem hamarosan kölcsönös lett, és 1947 tavaszán eljegyezte volt tiszttársának özvegyét. Ez tudomására jutott a HM katonapolitikai osztályának, és ott ez nem tetszett. Egyedül Pálffy György vezérőrnagynak, a HM katonapolitikai osztálya vezetőjének nem volt kifogása a frigy ellen. A szerelem mellett csak azért is indíttatásból nősült Király Béla – mesélte el nekem –, mert rangbéli asszonyt akart maga mellett tudni. A fasisztának megbélyegzett Gömbös családba benősülése ellenére Király Bélát kinevezték a Honvédelmi Minisztérium kiképzési osztályának a vezetőjévé.

Az események gyorsan pörögtek Király Béla életében. Farkas Mihály katonája lett. Már 1951-ben vezérőrnagyként szolgált, és kinevezték a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává, az intézménynek alapítója is volt egyben. Volt tiszttársait, parancsnokait közben Rákosiék sorban kivégezték: a többi között Pálffy Györgyöt, Sólyom Lászlót, Illy Gusztávot. Ő életben maradt. Bár a sorsát ő sem kerülhette el. Szintén koncepciós perben, államellenes összeesküvés hamis vádjával halálra ítélték, majd ezt életfogytiglanra változtatták. A börtönből négy év után, 1956 őszén szabadult.

Innen érdekesen alakult az élete. A Honvéd Kórházba került, megműtötték, a forradalom ott érte, amikor is egy delegáció kereste meg a Deák térről, a rendőr-főkapitányságról október 29-én, hogy menjen oda, mert nemzetőrséget akarnak alakítani. Akkor már ott voltak a Corvin köziek, a Széna tériek és más jelentős forradalmi csoportok. Király Bélát megválasztották a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnökévé és a Nemzetőrség főparancsnokává. Egyes katonatörténészek azt állítják, hogy Király Béla sohasem volt a Nemzetőrség főparancsnoka. Ennek ellentmond az a tény, hogy ezt a döntést elfogadta a parlamentben Nagy Imre miniszterelnök a jelen lévő Tildy Zoltán és Vas Zoltán egyetértésével, az erről szóló hírt a rádió bemondta. A másik ténybeli állítást maga Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya, a Nemzetőrség parancsnokhelyettese igazolta egy interjúban, amit a Magyar Nemzetben adott nekem: "Október 31-én alakítottuk meg hivatalosan a Nemzetőrség Főparancsnokságát a Kilián laktanyában Maléter Pállal, Király Bélával és a felkelőcsapatokkal, Pongrátz Gergellyel, Angyal Pistával, Szabó bácsival és sorolhatnám tovább. Itt mindenki elfogadta a kormányprogramot és azt, hogy 1956 nemzeti felkelés és szabadságharc."

Így lett Király Béla most már a forradalom katonája. Az utolsók egyike volt, aki telefonon beszélt Nagy Imrével november 4-én hajnalban, a szovjet invázió megindulásakor. Nem kért több jelentést Király Bélától a szovjet hadmozdulatokról, hanem elmondta híres rádióbeszédét. A beszéddel ellentétben csapataink – a Magyar Honvédség - nem álltak harcban, kivéve a magyar forradalmárokat, a nem reguláris erőket. Király Béla egy csapat nemzetőrrel, egyetemista felkelők csoportjaival Nagykovácsi felé vette útját. Visszaemlékezéseiben nagykovácsi csatáról ír, eszerint felvették a szovjetekkel a harcot. Ezt többen cáfolják. Király Béla viszont Malasenko szovjet altábornagyra hivatkozott, aki akkor a különleges hadtest vezérkari főnöke volt, és emlékirataiban igazolta a nagykovácsi csata megtörténtét. Király november végén lépte át a határt, ami harminchárom évi emigrációja kezdete lett.

Emigrációban töltött évei ítélhetők meg a legpozitívabbaknak, a legegyértelműbbeknek.
Emigráns politikus és forradalmár társaival együtt teljes erejével igyekezett a magyar ügyet ébren tartani Nyugaton és az ENSZ-ben, tanúvallomásokkal, dokumentumokkal segítették az ENSZ ötös bizottsága hiteles értékelését a magyar forradalomról. A Magyar Forradalmi Tanács alelnökeként Kéthly Annával, Kővágó Józseffel, Varga Bélával, Varga Lászlóval együtt tevékenyen részt vett a Kádár-kormány által terjesztett rágalmak leleplezésében, az igazság felmutatásában, az orosz csapatok Magyarországról való kivonásának szorgalmazásában és a kétszázezer magyar menekült szociális ügyeinek, életük újraindításának segítésében.

Király Béla az Egyesült Államokban telepedett le, New York város egyetemén és a Brooklyn College-ben a hadtörténet professzoraként tanított. New Yersey-ben 1978-ban megalapította az Atlantic Kutató és Kiadó Társulatot. Csaknem százharminc kötet jelent meg ott azóta angol nyelven neves magyar történészek tollából a magyar történelemről. Király Béla a könyvkiadás céljáról így vallott: "A magyarságot gyalázó kötetek mellé oda kell tenni az igazságot tartalmazó munkákat. A magyar ügyet nem elszigetelten, hanem regionális kereteiben kell bemutatni." Saját publikációival is sokat tett, hogy külföldön megismerjék az 1956-os forradalom és szabadságharc igazi arcát. 1990-ben hazatelepült. Kereste a helyét a politikai életben, előbb az SZDSZ-ben, majd a Fideszben is. Orbán Viktor kormányzása alatt a miniszterelnök személyes tanácsadójaként a haderőreform kidolgozásával volt megbízva.
Megkeseredett, mert belső katonapolitikai ellentétek miatt tudását nem nagyon vették igénybe, személyét mellőzték. Közeledett a szocialistákhoz is, Medgyessy Péter miniszterelnöknél a Nagy Imre-emlékplakett átadásakor tüsténkedett. Emiatt az igazi ötvenhatosok távolodtak el tőle. Vágyódott az elismerésre. Bár sokat tett a hazáért, mégis magára maradt. Többen megfogalmazták: ő a nagy túlélő. Bárhogy vélekedünk róla, Király Béla a magyar történelem, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakja volt és marad. Isten nyugosztalja!

Az antiterrorista harcos
Király Béla Bécsben a Magyar Bizottság egyik ülésén leleplezte a kisgazda Szabó Miklóst, aki ávós ügynökként beépült az emigránsok és forradalmárok vezető szervezeteibe. El akarta csalni a Nemzetgyűlés utolsó elnökét, Varga Bélát egy kirándulásra a vasfüggönyhöz, az osztrák-magyar határra, aminek vége Varga Béla elrablása lett volna. Király Béla az utolsó pillanatban beszélte le az elnököt a kirándulásról. Egyébként Kéthly Anna szociáldemokrata vezető elrablására is megbízást kapott Szabó Miklós az állambiztonsági szervektől. A leleplezéssel ez a terv is dugába dőlt.

Forrás: magyarhirlap.hu