|
|
|
Újratöltve: Szántai Lajos a Krisztus előtti ősmagyar karácsonyról
2009.12.22 (GMT+2)
Neves
történészünk Pörzse Sándor műsorában világította meg a Krisztus előtti
eredetű ősi magyar karácsonyt és azt, hogy mi honosítottuk meg a
Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a
magyarból vették át a karácsony szót. Ehhez képest különböző
hangsúlyokkal, de egyként hazudik a ballibik és zsidórasszisták által
dominált, megbízható és sokoldalú információkat csak elvétve
felvonultató, közröhej tárgyát képező magyarországi Wikipédia és az MTA
úgynevezett Akadémiai kiadója. Amelyek a sólyomröptetés ősi szokását
egyszerűen elhallgatják, helyette szláv illetve óorosz jövevényszónak
minősítik a karácsonyunkat, hamisan azt bizonygatva, mennyire primitív,
kifejezéseket és szokásokat csak másoktól elcsenni képes népség
voltunk. (A videó 2007-es, de most is aktuális)
A hulladékot a sutba vágó értékes videointerjú a
végén. (Szántaitól egyébként rettegnek a sötét erők, s miután vitába
szállni képtelenek az empirikus műveltségű és rendkívül precíz
tudóssal, agyonhallgatják, tudóstársaival egyetemben. Vagy feljelentik
és beperelik, amiért Pap Gáborral közösen "volt képe" újra kiadni
reprintben a nemzetünk kincsét képező Képes Krónikát, az eredeti latin
mellett kiegészítve magyar és angol fordítással!, szakmai
magyarázatokkal és két tanulmánnyal. A pert azonban a komcsik csúfosan
elvesztették, részletek itt)
Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később emigrációban élő
író, az általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek
alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában
is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése
előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a karácsony szó utal, amely
kerecsensólymot jelent.
Hivatalos "nyelvészeink", akik nagy igyekezettel bizonygatják, hogy
minden szavunkat másoktól vettünk át, a karácsony szót ismeretlen vagy
szláv eredetűnek határozzák meg, A Magyar Nyelv Történeti és
Etimológiai Szótárából (röviden TESZ, Akadémiai Kiadó 1970), amely négy
vaskos kötetből áll, megtudhatjuk, hogy a karácsony szó szláv eredetű,
a kerecsen pedig óorosz, ami ugyanaz. A kerecsennél még ezt
olvashatjuk: "a szláv szó hangalakja a kerecsennek, illetőleg a
kabócának a hangját utánozza." A madarászok és rovarászok helyében
tiltakoztam volna, bár szárnya mindkettőnek van. A Magyar Értelmező
Kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest – 1975, 1985) megismétli a TESZ
szláv – óorosz meghatározását.
Halasy-Nagy Endre szerint karácsony szavunk a Kara asszony – sötét
asszony, fekete asszony – szóösszetételből származik, amely az év
legsötétebb napjára utal. A téli napforduló őseink életében is jelentős
ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap madarakat, a
kerecsensólymokat. Ekkor röptették fel őket először a levegőbe, a
táltosok áldása után. Ezt nevezték kerecseny ünnepnek, amelyet később
betiltottak a táltos vallással együtt.
"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág
legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy mint a kereszténységnél az ige
megtestesülésének... megemlékezése. A táltos perek folyamán sokszor
felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag,
sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a
Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében
Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén a régi magyarok a
sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor
(Karácsonyról van szó) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi
oda madarait, amiket a táltosok megáldanak... Kisszer Mihály szerint: A
régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota
özvegy Ithe táltosról vallja a következőket: Amikor Karácsonykor a
fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és
buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből
kiveszni ne hagyja... Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk
egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén,
amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek." (Jegyzőkönyv részletek Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.)
|
|
|
|