A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
- Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
- Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY.
- Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
- A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, ... és mi mindannyian azért dolgozunk,
hogy te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A
kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred,
hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar
az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen
hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon.
Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy
mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s
így szól:
- A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a
dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány
alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.