„… megengedhető-e az amatőr kutatatóknak a magyar történelem vizsgálata?”

teszi fel a kérdést Bakay Kornél professzor, aki mintegy tíz esztendeje megírt, de csak a második ezredfordulón megjelent „Az Árpádok országa” című sokadik, de talán egyik legjelentősebb könyvében utal arra, hogyan kell viszonyulni a régészeti, történettudományi területhez csapódó, sokak által lekezelt, gyakorta kiközösített emberekhez.

Így folytatja:

„A leghatározottabb igennel kell válaszolnunk. Ám ahhoz, hogy valóban az elérhető legnagyobb mértékben megalapozott legyen a feltevésünk, együtt kell dolgoznia a kiképzett régésznek, a források nyelvét valóban jól értő történésznek, a lelőhelyet kiválóan ismerő természetjárónak és a geológusnak. Ne csupán hazafiúi lelkesedés vagy csupán szereplési vágy hozzon létre kiadványokat és előadásokat.” „De a mindent tagadás sem jó vezető a históriában. Érdemesebb és hasznosabb az elődök által felismert és összegyűjtött adatokat nagyon is megbecsülni és felhasználni.”

Egyik természetjáró utam során a Nagy-Kevély keleti oldalának előterében húzódó „nevesincs” hegyen - mely 276 méteren van a tenger szintje felett – a helyben kitermelt és alakított kövek mellett emberi kéz által formált, más geológiai szerkezetű, más földrajzi környezetből odakerült, a természetestől lényegesen eltérő alakzatokat találtam.

Víznyerő hely a hegytetőn, tiszta vízzel az aszályos időszak után? Mi lehetett itt?

Nem lehetett egyszerű kőbánya, hisz összerakott, épített formák, faragott kövek tűntek elő, a feketefenyővel betelepített hegyoldalban és hegytetőn, a bozóttal benőtt lejtőkön külső és belső falak, utak, belső terek és földalatti járatok mutatkoztak.

Az első felismerések után rögzített alaprajz megfelelőjét néhány hét múlva a FÖMI 1992-ben 3200 méter magasságból készített légi felvételén viszontláthattam. Az ökológus által észlelt forma így visszaigazolódott. S az infravörös képen föltűnik még több, keresésre, kutatásra érdemes alakzat is.

Időközben az is kiderült számomra, hogy az iskolában részletek nélkül tanult „székesfehérvári” királysírok, és maga a vár-téma nem mindenki számára elfogadott és kielégítő, épp ezért igen sok hivatásos és amatőr kutató kereste és keresi Ős-Buda várát, Árpád és Attila sírját, s egyéb, a magyarság honfoglalás-kori, s az azt követő négyszáz éves időszak hiányosan ismert tárgyi emlékeit, történéseit.

Több ezzel foglalkozó könyv és magyarázat, elemzés került a kezembe, s a kép kezdett egyre árnyaltabbá válni.

Történetírásunk kevés fennmaradt és még kevesebb hozzáférhető emléke alapján a vitatott tételek közt is elfogadott:

- A hunok Kárpát-medencei léte, Attila kivételes nagy uralkodói személyisége, udvartartása.

- A IX. századi Árpád vezette honfoglalás, egy igen életerős nép megtelepedése, mely egy évszázad alatt jelentős államalakulatot tudott létrehozni.

A nem elhanyagolható létszámú, erejű, akaratú, tudású és tekintélyű, hierarchikusan szervezett nép jelenléte feltételezi -Attila esetében külföldi krónikások írásai is igazolják– a mind méretben, mind jelentőségben nagyléptékű, településszerkezeti és hadászati átgondoltságban praktikus uralkodói központok létét, melyet természetszerűen övez a település, ill. a szakrális létesítmények sokasága.

A mai Buda várát IV. Béla a tatárjárás után, 1247-ben kezdte építtetni és 1256-ban lakta be. Közismertek ugyan azok a hivatalos „tények”, melyek a mai Székesfehérváron vélik felismerni Alba Regale-t, az ősi Budát, de legalább ekkora az irodalma a kételkedéseknek, ill. az ellentmondó bizonyításoknak.

A történetírók (Anonymus, Kézai Simon, Kálti Márk, Rogerius, , Bonfini …) pontatlanságának, az 1600-as és 1700-as évekből fennmaradt metszetek, katonai vázrajzok torzításának tudható-e be, ha valami nem azonosítható a mai Székesfehérváron?

Sorsrendelte bizonyíték-kereséseim alapján azt állítom, hogy krónikásaink Ős-Budavárra vonatkozó szavai hitelesek, beazonosíthatóak, a fennmaradt metszeteket jó térszemlélettel, helyismerettel és térinformatikai modellezésekkel pontosan értelmezni lehet az általam megjelölt helyre, vár – kolostor, templom, - királyi fürdő - település – temetkezési hely - együttesre.

Alba Regale, Alba Ecclesia – kiemelkedő szerepű helye a Pilisben fellelt sok egyéb korabeli vár, erőd, kolostor rendszernek, hisz a magyar államiság első világi központja volt. A Pilis szakrális valóságában már nem sokan kételkednek. A „Pilis-hívő” kutatók mindegyike (a teljesség igénye nélkül: Thaly Kálmán, Noszlopi Németh Péter, Sashegyi Sándor, Győrffy György, Vértessy György, Bradák Károly, Pap Gábor, Géczy Gábor, Varga Tibor, Szörényi Levente, Deák Csaba, Molnár V. József, Mihálka István …) igen sok továbbgondolásra alkalmas részlettel járult hozzá a közös múlt feltérképezéséhez. Sok- sok igazolódott igazságdarab telíti a mozaikképet.

De amíg nincs meg minden kétséget kizáróan a honfoglaló, honalapító vezérek lakhelye, földi nyugvóhelye, addig kötelességünk a kutatás.

Az alaposan körüljárt, előkészített téma helyszíni régészeti feltárásra vár.

Vár

A történeti leírások mindegyike azonosan idézi azt, hogy Árpád Attila várába rendezkedett be. Anonymus leírása így szól: „A révet ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el (Békásmegyer), azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a felhévizekig.” „Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, minden vitézével együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palotákat –egyeseket földig romban, másokat nem-, és fölötte csodálták mindazt a kőépületeket.”

Fontos tudni, hogy hévizek e területen csak Százhalomtól eddig a helyig (Budakalász) fakadtak. Ettől északabbra csak melegvíz források vannak! Mindezt a forrásvízi mészkő fellelési lehetőségei bizonyítják. Az Ős-Budavár alatt ma is üzemel az a forrásvízi mészkő bánya, melytől északra az infra felvételek segítségével azonosítható, hogy hol volt az évszázadok alatt működő királyi fürdő, de az Alba Ecclesia, azaz Fehéregyháza alapjai is.

A víznek településszervező tulajdonságát, a hévizek természeti áldását vették igénybe elődeink.

A hévizek teremtette kedvező feltételek miatt e területért gyakran folyt a harc.

Ha el is tekintünk a sok tízezer évre visszanyúló feltételezésektől, említést érdemel, hogy a Krisztus előtt 1100-ban Trójából ideérkező 28000 ember Sicambria néven városállamot alapított itt. Ezen frankok Kr. e. 864-ben a germánok elől menekülve a Szajna mellé húzódva megalapították a mai Párizst.

A rómaiak pannóniai létének már jóval több feltárt emléke van (Heraclia). A Dunakanyar vonulatában igen sok védvonali erődöt (limes) építettek ki, melyek Sicambria területén lévő egyikét továbbépítve alakította ki Attila a maga udvartartását. Az irodalmi adatok összegzése alapján tudjuk, hogy vára nem erőd jellegű, hanem kőalapokra épült faszerkezetes, szakrális, északi típusú vár volt, melyben a hun király 15 évig regnált.

A honfoglaló magyarok Árpád fejedelem vezetésével tudatosan keresték a hun király várát.

A Szvatopluk szláv fejedelemmel a mai Káposztásmegyer magasságában megvívott győztes csata után vonultak be Attila korábbi királyi székhelyére.

Árpád halála után hogy ki birtokolta a várat, nincs irodalmi adatunk. De bizonyos, hogy István lakta e várat, vadászott e környéken. Az is biztos, hogy a bolgárok elleni győzedelmes hadjárata után 1018-ban itt alapította meg az első kolostort a vár alatti nagymezőn, a fennsíkon, és ugyanakkor kezdett felépíteni egy, még az életében Nagyboldogasszonynak felszentelt templomot!

Az Árpád-házi királyok mindegyike itt regnált egészen IV. Béla idejéig, aki itt vette hírét a tatárjárásnak 1241-ben. Anonymus szerint III. Béla király Fehérvárról lóháton egyetlen nap alatt járta be az Esztergom – Visegrád és vissza Fehérvárra háromszöget. Ez a mintegy 50-60 km távolság csak erről a Fehérvárról volt teljesíthető.

Bizonyos, hogy a Bánk bán történései - II. András király idejében - is e helyhez köthetők.

1256 után hol királyi, hol egyházi birtok volt, de már nem királyi országló központként működött.

A tizenötéves háború (XVI-XVII. sz. fordulója) alatt a keresztes seregek két évre visszafoglalták a várat és környékét, de a törökök 1603-ban újra birtokba vették. A két év alatt az osztrák, olasz, német és francia hadtest porig rombolta azt. Kifosztották a királysírokat, lerombolták a Mátyás által felújított Nagyboldogasszonynak szentelt templomot, mely még jól látható a korabeli, eredeti 1566-ban és az 1601-ben készült metszeteken is.

A törökök az 1620-as években ugyanezen a helyen kezdtek egy török stílusú vár felépítéséhez, melyet 30 év alatt fejeztek be.

Az utolsó stációt az 1685-ben készült metszet mutatja be, melynek alapjai csak a felszín alatt rajzolódnak ki.

Fejedelmi sírok

Attila az utolsó nyugati hadjáratból visszatérve az akkori szokás szerint újabb feleséget választott a szépséges Mikholt, azaz Ildikó személyében. A nász alatt Attila orrvérzésben meghalt, s a korabeli leírások szerint a vár alatti mezőn ravatalozták fel, tartották meg a tort. Jordanes és Priskos rétor elmondása alapján még aznap az éj leple alatt a közelben, titkos helyen temették el. A két leírás összegzése szerint a beavatott gyászkíséret bement a halmok alá, melyet Csaba királyfi egy hatalmas kőtömbbel bezárt. Ezek után a szolgákat lenyilazták, s a helyet vízzel árasztották el. A tiszai temetés későbbi korok irodalmi alkotásaiban tűnik csak fel. Az arany, ezüst, vas koporsóról szó sincs, de megjegyzem: a vélt temetkezési hely földrajzi nevezéktana körül ott van az Aranylyuk-barlang, az Ezüst-hegy és magát a vélt szakrális helyet, mely alig több mint egy kilométer távolságban van az említett nagymezőtől vas-lápának nevezi a helyi lakosság. Okkal, hisz a szikla oldalában van egy nagyobb koncentráltságú vasat tartalmazó kőtömb.

Vannak leírások, melyek szerint a tárnoki csatában elesett hun kapitányokat (Keve, Béla, Kadocsa, Réva) ősi hun szokás szerint titokban a „halmok alá” temették el.

A pozsonyi csata után „…az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból.” – írja Anonymus. „Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.”

Ebben a vélt kőbányában feltárásra vár az a föld alatti piramis, mely vélhetően a hun kapitányok és Attila sírját rejti, a X. század elején pedig Árpád fejedelemnek adott földi nyughelyet.

Város

A légi felvételek elemzése és a helyszíni bejárások alapján nagy pontossággal rögzíthető a királyi fürdő, mely bizonyára kultikus hely, de környezetében több olyan objektum föld alatti alapja kimutatható, melyeknek a kiszolgálásban lehetett szerepe. A fürdő fölött egy korabeli víztározó eliszaposodott maradványai vélelmezhetőek, melyek szintén feltárásra érdemesek.

Zsigmond király idejéből fennmaradt jegyzetek szerint a korabeli város lerombolt állapotban volt ugyan, de az Alba Ecclesia alatti patak mentén 15 vízimalom működött mintegy 800-1000 méteres szakaszon. Budakalász határában a Barát patak említett részét most is Malomtag néven nevezi a térkép. Ez két dolgot jelent: először is – volt sok víz, a hévizek miatt télen-nyáron egyaránt működhettek a malmok, másodszor pedig sok embert feltételez, hisz 15 vízimalmot több tízezer ember élelmezésének biztosítása hívhatott létre. Ezen malmok ebben az időszakban az eredeti Óbudán élő apácák kezelésében voltak.

Pontosítanunk kell, hogy a mai, nevezéktana szerinti Óbudát a XIII. században, az eredeti helytől 8-10 km-rel délebbre Aquincum alá építették fel.

Mátyás király levelezései között található az az 1483-ban a pápához írt levél, melyben az általam tárgyalt területre kolostor-felújítási kérelmet fogalmaz meg. A pápai áldás hosszú huzavona után megszületett. A légi felvétel Európa akkori legnagyobb kolostorának alapjait mutatja, melyben pálos rendiek éltek (80 szerzetes) és szolgáltak. A felvétel több kisebb, nagyobb épület alapjait is kirajzolja, köztük egy 17 méter hosszú kápolnáét is.

Királynék vára

„Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi,

vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg.”

(Kölcsey Ferenc)

A XIV. századtól jegyzik annak az épületegyüttesnek a létét, mely Kálti Márk krónikájában is szerepel, s ami Szörényi Levente e témában jegyzett könyvének címlapján is látható. E várat én az Ős-Budavártól keletre, a Duna szabályozatlan, a mai Pomázi út vonalán kanyargó partján álló királynéi várnak azonosítom.

Maga Mátyás király IV. Sixtus pápához írt leveleiben értekezik a Duna partján Beatrix királynőnek felújított palotáról, mely az előzőekben említett Nagyboldogasszony templomtól és a pálos kolostortól alig több, mint egy mérföld távolságra állt.

Bonfini leírása szerint Mátyás Visegrádról Budára (mai Budavár) jövet itt ki tudott kötni, s időzni néhány napot.

A Habsburg idők magyartalanítási törekvései megtették a hatásukat. Mára már kő kövön alig maradt, de a hely mesél, a titok feltárul, csak okosan és óvatosan, alázattal kell megkérdezni.

Kié e hon, ha nem miénk?

Ha érte mindent megtevénk,

Ha tiszta kézzel áldozánk

S lettünk, mi eddig nem valánk:

Nincs hatalom,

Mely visszanyom.

És még neked virulnod kell, oh hon,

Mert Isten, ember virraszt pártodon.

Letöltés PDF formátumban (28MB)