Magyar Hírek - Nyirő József újratemetése és a székelyföldi posztkommunisták

Mára világossá vált, hogy az RMDSZ egyes vezető politikusai - amiképpen teszik ezt fönnállásuk óta - Nyirő József újratemetése ügyében is a román megszállók kezére játszanak. A zsidó Frunda György a román televízióban, románul fasisztázza a nagy székely írót, az egykori UTC-titkár, Bunta Levente, székelyudvarhelyi polgármester pedig nem ad engedélyt a búcsúztatás közterületen történő lebonyolítására. A kollaboránsokat pedig védelmezi a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék című napilap egyik őskövülete.

Frunda György, az RMDSZ-es fasisztázó

A Sylvester Lajosok, Kónya Ádámok és Magyari Lajosok - a sort még lehetne folytatni - Sepsiszentgyörgyön és másutt egészen 1989 végéig hűségesen kiszolgálták a román megszállókat, miközben szekértolóik, a jóvoltukból pozícióba kerültek a családi, baráti körökben zúgolódóknak azt mondják, hogy még mindig jobb, mintha románok töltötték volna / töltenék be ezeket a kollaboránsok számára fönntartott zsíros pozíciókat. A lelketlen karrieristák 1989 karácsonyán aztán hirtelen eszméltek, egyik pillanatról a másikra harcos székelyekké és természetesen „észosztókká” váltak.

Azóta sok víz lefolyt az Olton és a Debren patakon, egyre kevesebben élnek, akik még emlékeznek a köpönyegforgató kollaboránsok korábbi tetteire. Amikor egy-egy ilyen 1989 karácsonyán „megszületett” székely eltávozik erről az árnyékvilágról, egykori elvtársai a sajtóban és másutt ajnározzák, éltetik tovább az emlékét és szellemét, valahogyan úgy, amint tette ezt korábban a most eltávozott Sylvester Lajos elvtárs a nálánál kicsit korábban elhunyt Kónya Ádám elvtárssal, a szentgyörgyi Pionír Ház hajdani igazgatójával.

Az egyik ilyen agyon ajnározott „nemzeti” székely díszpinttyel, Kónya Ádámmal kapcsolatos esetet Hering József kollégánk a még élő tanúk elmondása alapján korábban már megírta ezen a portálon, de annyira jellemző és jellegzetes, hogy a nagy ajnározások közepette nem árt megismételni. Kónya Ádám a Sepsiszentgyörgyi Városi Tanács Közterület Névadó Bizottságának elnökeként az egyik ülésen néhány évvel ezelőtt egyszerűen lehülyézte azt a nálánál jóval fiatalabb tanácsnokot, aki merészelte javasolni: a városban nevezzenek el utcát a Magyar Királyi Honvédség katonájaként orosz fogságban hat és fél esztendőt eltöltő, majd az 1956-os anyaországi forradalom melletti kiállásáért szintén hat és fél esztendőt román börtönben lehúzó Erőss Jánosról, a Székely Nemzeti Múzeum kiváló muzeológusról, tanárról és csontfaragóművészről.

Erőss Jánosról persze másfél évtizeddel a halála után sem neveztek el semmit Sepsiszentgyörgyön, s a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeumból az özvegy beleegyezése nélkül Csíkszeredába, egy senki által nem látogatott vitrinbe „hazavitt” faragványgyűjteményét pedig a Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója a korábbi ígéretével ellentétben mégsem fogadta be. Hogy miért nem? Azért nem, mert amíg a Kónya Ádámok, Sylvester Lajosok és a hasonszőrűek a Ceausescu-korszakban egyik igazgatói, vezetői székből a másikba huppantak, addig Erőss János megjárta Szamosújvárt, Jilavát és más rettenetes román börtönöket. Az elvtársai által napjainkban tömjénezett, mennybe menesztett Sylvester Lajos akkor kezdte meg komcsi karrierjét, lehetett az egyértelműen politikai bizalmi állásnak számító főtanfelügyelő, majd később színházigazgató, s miegymás, amikor Erőss János és a hozzá hasonló, valóban jó székelyek ültek a megszállók börtöneiben, vagy onnan szabadulva lelkileg önmagukba roskadva jártak-keltek az árulók között.

Simó Erzsébet, a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap egyik őskövület publicistája, amint arról hírt adtunk, korábban majdhogynem lehülyézte Czegő Zoltán újságírót, költőt, aki a Székelyhon című lapban bírálni merészelte a Nyirő József újratemetése körül nem egészen dicső szerepet betöltő RMDSZ-es posztkommunista személyeket, és magát a Római Katolikus Egyházat. Nos, utóbbiról kiderült, hogy ebben az ügyben ártatlan... A csíksomlyói kegytemplom előtti térségről közel két esztendővel ezelőtt eldózerolt országzászló-talapzattal kapcsolatos félrevezető szándékú ferences mellébeszélés és magyarázkodás tudatában azonban nem kell csodálkoznunk azon, hogy Czegő Zoltán összekapcsolta az RMDSZ székelyudvarhelyi főmuftijának cselekedetét az eklézsiával.

Nyirő József koporsója a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere, egykori ifjúkommunista vezér mosdatása, mások kioktatása után Simó Erzsébet május 19-én a Háromszékben megint írt egy cikket Nyirő József újratemetéséről, s ezúttal sem feledkezik meg arról, hogy ezúttal már név nélkül, de beledöfjön Czegő Zoltánba és „némely felhevült publicistába”. Cikkének címe: Nyirő József mégis hazatér. Ám a cím állítását az írásban egyetlen szóval sem támasztja alá, nem nevezi meg az értesülés forrását, nem szól arról, hogy milyen módon, mikor tér haza a Székely Apostol, milyen körülmények között helyezik majd remélhetőleg végső nyugalomra. Simó Erzsébetnek, meg Czegő Zoltánnak is kicsit módosítani kellett volna az újratemetést akadályozni kívánók listáját, mégpedig a következőképpen: nem csak Bunta Levente és az RMDSZ más vezérei, hanem a Székelyföldre betolakodó oláhok bizonyos társadalmi és „kulturális” szervezetei is tettek az újratemetés ellen. Kart karba fonva.

Nyirő József szobra Székelyzsombor faluban

Az azonban már biztos, hogy Czegő Zoltán jóval korábbi írásának megfelelően Bunta Levente minden eszközzel igyekszik megakadályozni a nemzetileg elkötelezett személyeket Nyirő József tisztességes, nagy tömegek jelenlétében történő búcsúztatásában Székelyudvarhelyen, s ebben a szándékában egy követ fúj a megszálló románokkal. A Simó Erzsébet által védelmezett, sajnáltatott Bunta Levente párttársa, Frunda György szenátor, az RMDSZ egyik magyargyűlölő zsidója (jócskán van belőlük az UDMR berkeiben – M. Á.) egy nappal ezelőtt a román tévében fasisztázta Nyirő Józsefet, ami önmagában csak a Ceausescu-rendszer kegyeltjének történelmi ismereteiről tanúskodna, ám ezúttal arról is van szó, hogy véleményével lovat adott a román megszállók alá, akik mindenáron igyekeznek megakadályozni a nagy székely író méltó körülmények között történő újratemetését.

Ne csodálkozzunk azon, hogy az 1989 előtt a román szekusok által megvert, majd Székelyföldről elüldözött Czegő Zoltánt manapság is besározhatják az egykori és jelenkori haszonélvezők, a máról holnapra nemzeti székellyé vedlettek, illetve a mindig, mindenütt a megszállók szolgálatába álló bizonyos zsidók. Ezért nem meglepő az sem, hogy a Pionír Ház hajdani igazgatója, Kónya Ádám lehülyézhette azt a képviselőtársát, aki egy valódi székely hősről kívánt utcát elnevezni Sepsiszentgyörgyön. Kónya Ádámról halála után röviddel intézményt neveztek el Szentgyörgyön... Azon sincs mit csodálkoznunk, hogy Dancs Zsolt úr, a Szent György Napok programigazgatója a magyargyűlölő Esterházy Péter és Dés János után az idén a Heti hetes Hernádi Juditkáját, illetve a néhai SZDSZ házi bandájának számító Irigy hónaljmirigy nevű, levitézlett libsi együttest hívta meg a székelyek szórakoztatására.

Nyirő József szobra Székelyudvarhelyen

Ezek a székelyföldi árulók ugyanis ezernyi szállal, érdekeltséggel kötődnek – kéz kezet mos alapon – a budapesti, magyarokat kirekesztő zsidó kultúrmaffiához. Mégis hogyan lehet, szabad rászabadítani lassan a szülőföldjükön is hazátlanná váló székelyekre olyan budapesti alakokat (Hernádi Judit, Esterházy Péter etc.), egy olyan politikai társulat emblematikus kiszolgálóit, propagandistáit, amely tele szájjal hirdette, hogy a határon túli magyarok ne kaphassák meg a magyar állampolgárságot? Dancs Zsolt úrnak és kollégáinak ezennel szíves figyelmébe ajánljuk a Himnusz szövegét ocsmány módon meggyalázó Székhelyi József „színészt”, mert neki is helye van a 2013-as Szent György Napokon.

A Nyirő József újratemetése körüli bonyodalmakban ismét bebizonyosodott: az erdélyi magyarság semmivel nem jobb és nem rosszabb, mint az anyaországi. Ugyanúgy megvannak az árulói, a nagy átváltozói, köpönyegforgatói és a mindenkori megszállót kiszolgáló gazemberei. Az itteni magyar életet nyugodtan át lehet vetíteni az ottanira, csak a számarányokban van eltérés. A nemzeti pártokra, politikusokra tehát nehéz és komoly munka vár. Itt is, ott is.

Mikó Áron – Kuruc.info

További részletek: http://kuruc.info/r/7/96508/#ixzz1vqlcNu5u